Nos hát azt hiszem, megint össze kell foglalnom egy tragikus fél évet, amit próbálok időm híjján, legalább hetente azért közkinccsé tenni.

Elkezdek szépen lassan visszafele araszolni az időben, de tulajdonképp úgy 2 hónapja megfogadtam hogy nekem aztán tényleg senki nem kell egy jó darabig, amit az utóbbi heteim kersztbe húztak istenesen. Megismerkedtem két lánnyal: B. és Sz. . Sajnos akármennyire nem akartam ismerkedni senkivel, jöttek egyik pillanatról a másikra, gyakorlatilag egyszerre, így korrekt akartam lenni mindenkivel, B.-nek megmondtam hogy megismerkedtem valakivel, valószínűleg találkozni fogok vele, nem akarok senkinek kamuzgatni, sem 2 fele kacsintgatni. Namsot találkoztam 3szor vele....életembe soha nem voltak ilyen katasztrófálisan szar találkozásaim....Megjön, fülén a telefon, sétálunk a buszhoz trécselget a barátnőjével, le se szarja ott vagyok kb (de biztos kibaszott halaszthatatlan volt). Felszálltunk egy buszra ami felém vitt, a buszra ahogy felszálltunk, lerakta a telefont, de nem volt gond mert pont a buszon ült egy másik barátnője. Ezután nagynehezen sikerült leszálni, elindultunk felénk, 20 percig foylamat a bocsánatomat kérte (nem akartam mondani neki hogy ilyen bemutatkozás után húzz a picsába inkább, úgy voltam vele hogy mindenkinek kijár az esély) felmentünk hozzám de csak lentebb és lentebb ásta magát.

3 találkozás után úgy döntöttem nem akarom látni se többet, viszont A.-val nagyon elbasztam hogy letereltem emiatt a majom miatt. Bocsánatot kértem, örült neki hogy nem jött össze a dolog, és megbeszéltük hogy találkozunk. (Itt még nagyon sok minden történt a mai napig lefolyólag) Az utóbbi pár hónapom legjobb döntései között van, hogy találkoztam vele, ma reggel zsinórban 5. ébredtem mellette...Nem mostanában éreztem olyan dolgokat nő felé mint iránta, na de majd kiderül.