Miért nincs barátnőm?

Üzenem a normális nőknek:

Ne féljetek, nemsokára eljön a ti időtök! 

(Figyelem az írásban obszcén kifejezések és vulgáris megfogalmazások olvashatóak annak érdekében, hogy a megtörtént eset a valóságnak megfelelően legyen visszaadva. Ha nincs ínyedre ez a fajta megfogalmazás, a te érdekedben kérem és köszönöm, ha nem olvasod tovább a bejegyzést.)

Azon a napon sok mindenre számítottam, mikor összefutottam egy régi barátommal az egyik pesti kávézó pultjánál. Rögtönzött “mondmivanveleddeelöbbzethallgasdmivanénvelem” társalgásba kezdünk, mintha előre megbeszéltük volna, hogy akkor ott rohadtul találkozunk és egymásra hányjuk a világ okozta gyomorrontásunkat. L. barátomról tudni kell, olyan jó fazonú gyerek, akitől még egy rendőr sem kérne iratokat. De még tüzet sem, ha rá akarna gyújtani. Pedig igazából csupa szív srác, olyan, aki még az öngyújtóját is neked adja, ha látja rajtad, szükséged van rá. Szóval korrekt. Tudni kell azt is, hogy L.-ben mindig kedveltem, hogy jobban informált mint bármelyik napilap, jobban jósol mint bármelyik időjós, és mindenre tudja a választ. Rendszerint arra is, amit nem kérdeztél tőle. Mindig meglepő örömmel tudod fogadni tőle a kéretlen új infókat, amik a későbbikében rendszerint hasznosnak bizonyulnak. L. jelenleg négy nyelven beszél (magyar, angol, német, francia, holtak) vagy az úgynevezett “kvatrolangot”, ami a négy nyelv olyan mesterfokú egyvelege, amiről hallomás alapján azt hinnéd, hogy valós, élő nyelv.

Foglakozását tekintve foglalkozik ezzel is, meg azzal is, de legfőképpen csak a saját dolgával. Rendezvények biztosításával, annak precíz szakmai szempontok alapján való lebonyolításával. Jelenleg több indokolatlanul “felkapott” szórakozóhelyen és rendezvényen dolgozik embereivel/társaival. (Még mielőtt rendezvényezni, “helyezni” kezdett volna, kórházi betegápolóként dolgozott hat évet, csak rájött, hogy az ott megkeresett pénz csak arra elég, hogy tükörbe nézzen. A rezsire már nem. Főleg ha az ember élsportolói babérokra szeretett volna törni, mint ő.) Mikor már a kávé nálunk volt, leültünk egy használhatatlan alacsonyságú puffra. Tulajdonképpen guggolhattunk is volna,  külső szemlélő számára azonos  testtartásban feszengve “két barom egymással szembe guggol  és nézik a kávéjukat…. biztosan várják a hatást” – gondolhatták a boltba belesők. A kávénkat leraktuk a bokánkhoz az asztalra, mert így trendi. Aztán L. ellesett balra és kiszúrt két, a kávézóba betévelyedő platformtalpas plantoszaugruszt, akik azok a féle lények voltak, akik elhivatottan állították magukról, hogy ők bizony minta nők… mert hát kurva szépek. Bár leginkább csak kurvák, hiszen a szép is csak relatív fogalom, mint a hülye.  De még azok ketten kurváknak sem voltak jók.  A kurvák jobbak. Ők legalább vállalják, hogy pénzért csinálják – fejtette ki az álláspontját L. és belekortyolt a kávéjába.

– Ismerem ezeket! –  közölte L. és úgy dőlt belőle az indulat, mint a háromnapos tonhalsaláta.

Elmesélte, hogy a múlt pénteken az  egyik felkapott szórakozó helyen a VIP részen dolgozott (megjegyzés: baromi vicces, hogy sok helyen azért vagy VERY IMPORTANT PERSON, mert egy estére összedobtatok hatan néhány tízest, hogy egymást nézzétek a dübörgő zenében és jól kiabáljátok egymással, hogy ez mennyire kurvára de jó… Ebben a metodikában, felfogásban nem érezem sem a VERY sem az IMPORTANT jelenlétét a PERSON-ról már nem is beszélve. Nekem még meséltek egy olyan világról, ahol a szavaknak volt még jelentése… És abban is biztos vagyok, hogy ezek a VIP-esek sosem hallották Woody Allen elhíresült mondását: „Sohasem lennék egy olyan klubnak a tagja, amelyik elfogadna engem tagjának”- megjegyzés vége. Sorry). L. elmesélte, hogy miközben  rendszabályozni vágyó tömeget fürkészte mosdók előtti paraván fal előtt állva, az a két “nő”

Szóval, L. rátért, mi a gondja azzal a két “nővel”. Elmesélte, hogy a múlt héten az egyik divatos helyen volt lent dolgozni. Felvette a szokásos “droid” álarcot, hogy még véletlen se bonyolódjon felesleges társalgásokba. Ahogy megállt a mosdók paraván falánál és onnét vizslatta a távoli hullámzó-bulizó tömeget, a vékonyka fal túloldalról egy érdekes párbeszédet hallott meg. Még mielőtt rá tért volna a lényegre, elöljáróban csak annyit mondott:

– Ezek jobban tudják a napi katalógus árakat, mint az ABC-t – kezdte, és elmesélte a párbeszédet, aminek fültanúja volt.

” – Láttad azt a tagot, aki most jött be? – kérdezi 1.

– Azt amelyik azzal a hét éves Panamérával jött? – kérdezett vissza 2.

– Ja, ja – kontra 1.

– Nem rossz, de nem nagy fogás – érvel 2.

(megjegyzés: jó magyarként gyorsan rákerestem a legolcsóbbra…. Ahogy mondani szokás, még szerencse, hogy lehet kapni! – persze használtan)

– Úgyhogy nem nézek ki sokat belőle – unottan folytatja 2.

– Az óráját láttad – 1. ismét szépen kontrázik.

– Audemars Piguet, 2011-es modell – bravúrosan kezd ellenérvelésbe a 2.

(megjegyzés: ha ma itthon valakinek azt mondod, hogy Audemars Piguet, akkor azt  hiszi, hogy tudsz franciául. Gyors google után találtam nektek egy “szégyen” darabot… ez mind formában mind árban “vállalható” – már akinek. Innét érdemi belépő csak felfelé van… megjegyzés vége. )

– Az is valami! – bizakodóan nyilatkozik 1.

– Végül is igen, a mai felhozatalhoz képest…. – elgondolkodik 2.

– Szerintem kapd el a farkát, hátha ki tudsz szopni belőle valamit! – készíti a haditervet az 1.

L. meséli tovább:

– Mikor bevetésre indultak, eléjük fordultam a folyosóra. Belém ütköztek. És gyerekes visongással csak annyit mondtak: – Úúú, ezt hallottad, de ciki.

– Erre te? – kérdeztem vissza.

– Előbb ők repültek az utcára, majd a táskájuk. Köpni is akartam, de eszembe jutott, hogy ezt sem érdemlik meg… Ez megy itt kérlek. Pénzért vett szerelem. A normális srácok, meg ott senyvednek a sarokban, és nem hiszik el ezek a ribancok miatt, hogy léteznek normális nők.  A normális lányok meg még hírből sem hallanak a normális srácokról, mert ezek a páva arcok vannak mindenhol… – vitte tovább gondolatait L.

Észrevettem, hogy a két “nő” kiszúrta magának L.-t. fogták a trendi kávéjukat és mereven elfordulva tovább gurultak a ribancrollerükkel.

Szóval meglehet hogy a beszédtémánk nem új keletű dolog. Talán sokatok már számtalanszor ki vesézte ezt. De még mindig rossz hallani… Biztatásul mondom mindeninek:  Ezek a “nők” és “férfiak” a társadalmunk mételyei. De tűz, tüzet olt… Ez egy járvány. De mint tudjuk, a járványok jönnek, tombolnak, majd “nyomtalanul” felszívódnak. Megtisztul a világ… nemsokára ez lesz.. kitartást és erőt kívánok az erkölcsös embereknek!